Jeff Abbott - Sokk

Ajándékba kaptam ezt a könyvet, melynek már a borítóján is több irányból állnak az ajánlások, ígérve, hogy a thriller műfaj egyik legjobb kortárs regényét szorongatod éppen. Azt be kell vallanom, hogy összehasonlítási alapom nincs, mert ez volt az első thriller, amit olvastam. Ha egy skálán képzeljük el a műfajokat, akkor az én fejemben a thriller valamiért - nem tudnám már pontosan megmondani az okot - mindig a horrorhoz állt közelebb, amit viszont nem kedvelek. Persze tudom, hogy ez egy téves elképzelés, de régebben elég volt ahhoz, hogy inkább megkerüljem ezt a műfajt, hiszen maradt még a könyvespolcokon elég választási lehetőségem. A talán kicsit tompítottabb jellegű leírásokat alkalmazó krimikből viszont többet is olvastam, és kedveltem őket, de a tapasztalataim nagyjából idáig terjedtek a halálesetekkel foglalkozó regényeket illetően.

A történet E/3.-ben íródott, és tulajdonképpen négy igazán fontos szereplő történetével foglalkozik felváltva, akiknek a sorsa végül is különböző úton-módon, de összefonódik idővel. Négyük történetének az összekötő fonala, melyre az egész regény felépül, egy pszichés betegség, a poszttraumás stressz zavar.

A főszereplő, Miles Kendrik szemtanúja volt egy brutális gyilkosságnak, ami miatt a tanúvédelmi programtól új személyazonosságot kapott, és egy kisvárosba költözött, hogy kiléte minél észrevétlenebb maradhasson. A dolog azonban nem ennyire „egyszerű”, mert a lövöldözésben Miles is benne volt, és arra kényszerült, hogy megölje legjobb barátját, akit azóta látni vél a mindennapjaiban, újra meg újra, időnként egészen váratlanul megjelenik mellette és beszél is hozzá. Emiatt Milesnak egy pszichiáterhez kell járnia, és a bonyodalom csak itt kezdődik, ugyanis a nőnek az irodájában egyik nap tisztázatlan okokból kifolyólag bomba robban. Miles pedig kötelességének érzi, hogy magánnyomozásba kezdjen, felrúgva ezzel minden szabályt és egyezséget.

A regény másik fontos szereplője Dennis Groote, a bérgyilkos, akinek egy balesetben meghalt a felesége, a nevelt lánya pedig a kórház zárt osztályán van, és poszttraumás stressz zavarban szenved. Groote azért küzd, hogy valami jobb megoldást találjon számára, ami talán segíteni tud az állapotán. Egyik nap pedig érdekes információhoz jut, és azt reméli, hogy annak nyomán haladva megtalálhatja a megfelelő gyógymódot.

Celeste Brent egy agorafóbiás nő, aki erődítménynek felépített lakásából nem mozdul ki, és pszichiáter kezelése alatt áll. Férjét a szeme előtt brutálisan meggyilkolták, és a poszttraumás stressz zavar egyik tüneteként vagdossa magát. Egy nap eltűnik a pszichiátere, és valaki betör a házába, ami tettlegességre kényszeríti.

A negyedik fontos szereplő a többiekhez képest viszonylag későn lép be a történetbe. Ő Nathan, egy háborús túlélő, és szintén a poszttraumás stressz zavar egyik áldozata.

Így dióhéjban, spoilerektől a lehető legmentesebben leírva, de azért mégis a történet lényegét bemutatva úgy hangzik, hogy a regény csupa beteg ember vakmerő kóválygásáról szól a nagyvilágban. A vicces az, hogy ez talán az elején valahogy még igaz is, de a szálak idővel kezdenek összefutni, és a bonyolult, csupán itt-ott összefüggő részletek lassan egymásra találnak, és kezdenek egy biztos egészet alkotni.

Azt tartom mesterinek az egész regény felépítésében, hogy bár általában fejezetenként váltva mindig másik emberről olvashatunk a három legfontosabb szereplő közül, de ennek ellenére jól követhető a cselekmény, és az olvasó már nagyon korán kap néhány olyan apró összefüggést, amik segítenek abban, hogy ne érezze úgy, hogy három tök független, a levegőben bizonytalanul lógó történetet kell olvasnia. Az egész könyv rendkívül aprólékosan kidolgozott logikai szempontból, és látszik, hogy jól átgondolt struktúra van mögötte. Jeff Abbott stílusa nagyon is gördülékeny és élvezetes, folyamatosan fenntartja az érdeklődést az elejtett részletekkel, és a lehetséges kapcsokkal, melyekre megadja a lehetőséget, hogy a kimondás előtt az olvasó maga is rájöjjön. A regény nagyon eseménydús, tele fordulatokkal, az események pedig pörgősek, és egyre csak gyorsulnak, ahogy a könyv közeledik a vége felé.

Az érzékenyebb lelkivilágúaknak azért felhívnám a figyelmét, hogy akadnak durván erőszakos jelenetek is a regényben, amiket nem a legkellemesebb olvasni. Valójában egy olyan részlet volt, ami elég komolyan beletaposott a lányos kis lelkivilágomba, és hosszabb távon rossz érzést keltett bennem. Persze mindenki másképp reagál mindendre, még az is elképzelhető, hogy ez csak engem érintett ennyire kellemetlenül. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt nem azért mondom, hogy bárkit is eltántorítsak a történet elolvasásától, mert összességében remek élményről maradna le, csupán fel szerettem volna hívni a figyelmeteket rá, hogy senkit ne érjen felkészületlenül, ahogy engem ért.

Azt hiszem, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, aki egy jól kidolgozott, érdekes összefüggéseket tartalmazó, kalandos, pörgős olvasmányra vágyik. Ha még ráadásul a thrillert, mint műfajt általában is kedveli, akkor a Sokk egy főnyeremény lesz számára.