Ally Condie - Crossed (Összefonódva)

A Matched (Egymáshoz rendelve) komoly várakozásokat keltő befejezése után alig vártam, hogy elkezdhessem a trilógia második kötetét, a Crossedot. Kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy ebben a könyvben már rögtön az első fejezet Ky szemszögéből lett megírva, és nem Cassiáéból, mint a teljes első rész. Így hát mi, olvasók egy egészen új nézőponttal gazdagodhatunk ez a technika által. Ez az alapvetően szerencsés tulajdonsága mellett lehetett volna a dolognak egy olyan jellegű hátulütője, hogy az írónő nem tud megfelelően belehelyezkedni az ellenkező nemű karakter szerepébe, de azt hiszem, Ally Condie esetében ez nem okozott gondot. Legalábbis kirívó melléfogásra nem emlékszem. Elképzelhető, hogy csak azért látom így, mert én is nő vagyok, és egy férfinak már egészen más lenne a véleménye arról, hogy hogyan is szoktak ők gondolkodni, és mennyire sikerült ezt valójában átültetni Ky karakterébe.

A cselekmény legelején Cassia és Ky is különböző táborokban vannak, persze más-más okból kifolyólag, illetve míg Ky a Külső Tartományokban tartózkodik, addig Cassia a szélső tartományok egyikében. Innen sikerül aztán megszöknie a Külső Tartományokba, hogy Ky keresésére indulhasson. Meg is találja azt a tábort, ahol korábban a fiú tartózkodott, de ki kell derülnie számára, hogy addigra már ő is végrehajtott egy sikeres szökést a Faragott Hegylánc felé. Így hát Cassia az útmutatásnak megfelelően ebbe az irányba folytatja a kutatást Ky után, ami nem is bizonyul annyira egyszerű feladatnak tekintetbe véve, hogy a srác jelentős egérutat nyert már az eltelt idő alatt. Amellett viszont, hogy egymást keresik, Cassia mindenképpen el szeretne jutni a Felkeléshez is, mely szintén a Külső Tartományokban szerveződik valamerre, legjobb tudomásuk szerint. Ky azonban meglepően vonakodónak bizonyul ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

A már korábbról ismert két főszereplő mellé csatlakoznak még néhányan, akik fontosabb szerepet töltenek be a regényben. Cassia a táborban megismerkedik Indie-vel, és együtt hajtják végre a szökéseket, mivel félig-meddig egy cél is vezérli őket: a Felkelés megtalálása. Ky szintén a táborban barátkozik össze Vickel, és a tőlük jóval fiatalabb Elivel, akik vele tartanak a Faragott Hegylánc völgyébe. Az első kötetben fontosabb szerepet játszó Xander ezúttal csak távoli árnyként szerepel, akinek a nevét valahogy különböző úton-módon rendszeresen felemlegetik, de ezúttal csak közvetetten lehet jelen a könyvben, amit csupán azért sajnáltam, mert korábban kifejezetten megkedveltem a karakterét. Tulajdonképpen az egyik kedvenc szereplőmmé vált.

A felszínen zajló, konkrét eseményeket nem nevezném extrémen bonyolultnak. Még földrajzilag sem túl terjedelmes az a terület, ahol az egész kötet cselekménye játszódik, és időben sem telik el túl sok. Ugyanakkor a felszín alatt egyre több „miért”-tel kezdődő kérdés kezd gyűlni az olvasóban. Sok szál válik elvarratlanná, és egyre több titokzatos esemény sorakozik egymás mögé, melyek mind megoldásra várnak. Az én érzésem szerint egy kicsit túl sok is. Talán a kelleténél valamivel ködösebbre sikerült a regény, legalábbis az én ízlésemhez mérten. Emlékszem, volt egy olyan pillanat is, mikor már átvillant az agyamon olvasás közben, hogy „Úristen, emlékezni fogok-e még erre a részletre is pontosan, ha majd megkerül a megoldása?”. Azt hiszem, nem feltétlenül ez a legjobb élmény, amit szerezni lehet egy könyvvel kapcsolatban. Értem én, hogy ezek az apróságok mind az érdeklődés fenntartására hivatottak, de úgy gondolom, hogy a cél elérése érdekében a kevesebb néha több, főleg ha megfelelően tálalják. De az is lehet, hogy ez csak egy kitekert formája annak, hogy megpróbáljam szavakba önteni azt az enyhe csalódottságot, amit érzek a trilógia második kötetével kapcsolatban. Nem állíthatnám, hogy az első rész fényében erre számítottam. Valójában, ami különösen lehangoló volt számomra, az a regény befejezése. Kicsit olyan „se füle, se farka” megoldásnak éreztem. Millió elvarratlan szállal, de ugyanakkor nem elég hatásosan ahhoz, hogy tűkön ülve tudjam várni a folytatást, a trilógia harmadik és egyben befejező kötetét, a Reached-et.