
Nem tudnám már pontosan megmondani, hogy miért is gondoltam a
könyvről azt, amit, mindenesetre tévedtem. Le kell azonban szögeznem, hogy ez a
fajta csalódás nem volt kellemetlen. Nem olyan volt a történet, mint amilyenre
számítottam: felületes, romantikus, lányos. Persze, ha körültekintőbb vagyok,
és talán az is feltűnik, hogy az író férfi, akkor kevésbé ér meglepetésként az
utóbbi jellemző hiánya. Összességében a lényeg, hogy a vártnál többet kaptam a
regénytől, és akárhonnan is nézem, ez jó dolog.
Fontos megjegyezni, hogy az elbeszélés igaz történeten
alapul, és az író a rekonstrukciót könyvek, dokumentumok és feljegyzések
alapján készítette. Engem valamilyen különös módon közelebbről tudnak érinteni
azok az irományok, amik olyan dolgokon alapszanak, melyek ténylegesen
megtörténtek. Emberibbé válik ettől a tudattól az egész, azt hiszem.
A két főszereplő Giacomo Casanova és szerelme, Lucia. A
legfontosabb helyszínek Amszterdam és Olaszország, a hátteret adó korszak pedig
a 18. század. A regény E/1.-ben, a női főszereplő szemszögéből íródott, ami egy
kicsit különös, és enyhe fura hanghordozást is kölcsönöz a gondolatoknak, ami
persze nem meglepő figyelembe véve, hogy az író maga férfi. Az első fejezet
egyenesen a dolgok közepébe vág, a helyszín Amszterdam, Lucia már felnőtt nő,
aki prostituáltként dolgozik, és az életében éppen újra megjelenik egykori
lovagja. Gondolom, mondanom sem kell, hogy itt még kissé ködös az olvasó
számára, hogy ki-kicsoda, és mi is történik pontosan.
A további fejezetekben váltja egymást a jelen és a múlt. A
történet újra meg újra visszaugrik Lucia kislány és kamaszkorának idejére, és
részletesen taglalja első találkozását Casanovával. Az idői sík
különbözőségétől eltekintve, a hangulatok és érzelmek is egészen mások,
melyeket a múlt és a jelen közvetít. A múlt egészen idilli, varázslatos, kicsit
mesebeli világnak tűnik. Az élénk fantáziával megáldott olvasó akár a Disney
alkotásokhoz egészen hasonlóan is láthatja az eseményeket. A főszereplők fiatalok,
tele vannak életerővel, reménnyel, és vággyal, hogy egy jobb jövőt teremtsenek
maguknak. Ezzel szemben szinte villámcsapásként újra meg újra felvillan a
jelen, ahol a színek egészen megfakulnak, szürkének és elidegenedettnek tűnik a
világ. A főhősök kiégettek, belefáradtak saját sorsukba, és megszokásként
tengetik a mindennapokban az életüket. A fejezetenkénti időváltások közötti
különös kontraszt nagyon furcsa érzetet válthat ki az olvasóban. Nem
feltétlenül kellemetlenre gondolok, egyszerűen csak nem mindennapira, ami mégis
késztet a továbbolvasásra, hiszen ez a két nagyon ingadozó világkép között
lassan épül ki a híd a regényben, amely összeköti a kettőt, és magyarázattal
szolgál a miértekre. Persze felmerül a kérdés, hogy számíthat-e ezek után az ember
happy endre a történet végén? Én amondó vagyok, hogy a lezárás legalább
hasonlóan kettős, mint amennyire ez jellemző az egész történetre.
Az író stílusa egyszerű, érthető, nem bonyolítja túl a
mondatokat, ugyanakkor nekem pl. néhol meggyűlt a bajom a holland nevekkel,
melyeknek nem voltam tisztában a tökéletes kiejtésével, és ez számomra meg
tudja törni egy kissé az olvasás megszokott és optimális esetben gördülékeny
menetét.
Azt hiszem, a saját hibámon okulva mondhatom, hogy a könyvet
nem ajánlom azoknak az olvasóknak, akik egy könnyed, kiszámítható és nem túl
megterhelő lányregényre vágynak. Ellenben azoknak, akik szeretik a kissé
történelmi típusú, illetve megtörtént eseményeken alapuló könyveket, amik
romantikusak bár, de nem csöpögősek, úgy gondolom, megéri tenni a Casanova menyasszonyával egy próbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése