2013. július 25., csütörtök

Arthur Japin - Casanova menyasszonya

Egy nagy leárazós akció keretén belül találtam rá erre a regényre, miközben a könyvesboltban tekeregtem. Legelőször a borítója miatt figyeltem fel a kötetre, mert nagyon szépnek találtam. Ráadásul akkoriban valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kiszámítható, romantikus és lányos könyvek olvasására vágytam. Csak semmi komoly izgalom, garantált happy end. Valamiért olyan érzésem volt, hogy a cím ilyesmit ígér, és a hátoldalon található leírás gyors átfutása után már landolt is a kosaramban a kötet.
Nem tudnám már pontosan megmondani, hogy miért is gondoltam a könyvről azt, amit, mindenesetre tévedtem. Le kell azonban szögeznem, hogy ez a fajta csalódás nem volt kellemetlen. Nem olyan volt a történet, mint amilyenre számítottam: felületes, romantikus, lányos. Persze, ha körültekintőbb vagyok, és talán az is feltűnik, hogy az író férfi, akkor kevésbé ér meglepetésként az utóbbi jellemző hiánya. Összességében a lényeg, hogy a vártnál többet kaptam a regénytől, és akárhonnan is nézem, ez jó dolog.
Fontos megjegyezni, hogy az elbeszélés igaz történeten alapul, és az író a rekonstrukciót könyvek, dokumentumok és feljegyzések alapján készítette. Engem valamilyen különös módon közelebbről tudnak érinteni azok az irományok, amik olyan dolgokon alapszanak, melyek ténylegesen megtörténtek. Emberibbé válik ettől a tudattól az egész, azt hiszem.
A két főszereplő Giacomo Casanova és szerelme, Lucia. A legfontosabb helyszínek Amszterdam és Olaszország, a hátteret adó korszak pedig a 18. század. A regény E/1.-ben, a női főszereplő szemszögéből íródott, ami egy kicsit különös, és enyhe fura hanghordozást is kölcsönöz a gondolatoknak, ami persze nem meglepő figyelembe véve, hogy az író maga férfi. Az első fejezet egyenesen a dolgok közepébe vág, a helyszín Amszterdam, Lucia már felnőtt nő, aki prostituáltként dolgozik, és az életében éppen újra megjelenik egykori lovagja. Gondolom, mondanom sem kell, hogy itt még kissé ködös az olvasó számára, hogy ki-kicsoda, és mi is történik pontosan.
A további fejezetekben váltja egymást a jelen és a múlt. A történet újra meg újra visszaugrik Lucia kislány és kamaszkorának idejére, és részletesen taglalja első találkozását Casanovával. Az idői sík különbözőségétől eltekintve, a hangulatok és érzelmek is egészen mások, melyeket a múlt és a jelen közvetít. A múlt egészen idilli, varázslatos, kicsit mesebeli világnak tűnik. Az élénk fantáziával megáldott olvasó akár a Disney alkotásokhoz egészen hasonlóan is láthatja az eseményeket. A főszereplők fiatalok, tele vannak életerővel, reménnyel, és vággyal, hogy egy jobb jövőt teremtsenek maguknak. Ezzel szemben szinte villámcsapásként újra meg újra felvillan a jelen, ahol a színek egészen megfakulnak, szürkének és elidegenedettnek tűnik a világ. A főhősök kiégettek, belefáradtak saját sorsukba, és megszokásként tengetik a mindennapokban az életüket. A fejezetenkénti időváltások közötti különös kontraszt nagyon furcsa érzetet válthat ki az olvasóban. Nem feltétlenül kellemetlenre gondolok, egyszerűen csak nem mindennapira, ami mégis késztet a továbbolvasásra, hiszen ez a két nagyon ingadozó világkép között lassan épül ki a híd a regényben, amely összeköti a kettőt, és magyarázattal szolgál a miértekre. Persze felmerül a kérdés, hogy számíthat-e ezek után az ember happy endre a történet végén? Én amondó vagyok, hogy a lezárás legalább hasonlóan kettős, mint amennyire ez jellemző az egész történetre.
Az író stílusa egyszerű, érthető, nem bonyolítja túl a mondatokat, ugyanakkor nekem pl. néhol meggyűlt a bajom a holland nevekkel, melyeknek nem voltam tisztában a tökéletes kiejtésével, és ez számomra meg tudja törni egy kissé az olvasás megszokott és optimális esetben gördülékeny menetét.
Azt hiszem, a saját hibámon okulva mondhatom, hogy a könyvet nem ajánlom azoknak az olvasóknak, akik egy könnyed, kiszámítható és nem túl megterhelő lányregényre vágynak. Ellenben azoknak, akik szeretik a kissé történelmi típusú, illetve megtörtént eseményeken alapuló könyveket, amik romantikusak bár, de nem csöpögősek, úgy gondolom, megéri tenni a Casanova menyasszonyával egy próbát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése