Ally Condie - Matched (Egymáshoz rendelve)

Kifejezetten megkedveltem a disztopikus irodalom új hullámát, melynek képviselői általában az ifjúsági irodalom polcait gazdagítják a könyvesboltokban. Egyszer egy másik könyvet keresve akadt a kezembe a Matched, Crossed, Reached trilógia első kötete, és megtetszett a borító (igen, ez is rá tud venni, hogy felfigyeljek egy könyvre), ezért elolvastam a hátulján található leírást, melyben nagyon melegen ajánlják a könyvet, sőt, egyenesen Az éhezők viadala trilógia után a legjobbnak nevezik ebben a műfajban. Ez számomra így hirtelenjében elég referencia volt ahhoz, hogy idővel nekifogjak a könyv olvasásának.

A történet a jövőbeli Amerikai Egyesült Államok területén játszódik, mely sok-sok változáson ment keresztül az évek folyamán, így már egészen másmilyen, mint ahogy ma ismerjük. Az országot, melyet a Társadalomnak neveznek, körülveszik a Külső Tartományok, és földrajzilag nagyjából ennyit lehet megtudni a helyszínről.

A regény E/1.-ben íródott, és a főszereplő, Cassia szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő mutatja be nekünk a nagybetűs Társadalmat, ahol mindent a legeslegapróbb részletig előre kiszámítanak, megszerveznek, és ennek köszönhetően látszólag tökéletes kontrollt gyakorolnak az emberek felett. A lakosok lehetnek teljes jogú polgárok vagy megtűrt státuszúak. Mindenhol kamerák, lehallgató készülékek - melyek létezésével tisztában is vannak az emberek, és együtt élnek ezzel a rendszerrel -, mindenkiről az utolsó szóig mindent tudnak és feljegyeznek a Társadalom irányítói. A lakosoknak tökéletesen pontosan kiszámított napirendjük van, tulajdonképpen még az is meg van szabva, hogy a szabadidejükben mit csinálhatnak. A kiszámítottságot ténylegesen a lehető legapróbb részletig kell elképzelni, mint például az ételadagok, kalóriatartalom és mozgás mennyisége is minden főre külön-külön pontosan. A kötet sem véletlenül kapta az „Egymáshoz rendelve” címet, ugyanis itt az embereket, tulajdonságaik és preferenciáik alapján egy bizonyos korban összepárosítják, egymáshoz rendelik, melyet a Párosító Bankett keretén belül, nyilvánosan tudatnak mindig egy-egy csoport fiatallal. Ez az egyik legfontosabb ünnep az életükben.

A könyv elején Cassia is a saját Párosító Bankettjére igyekszik éppen a családjával és a szomszédban lakó gyermekkori jó barátjával, Xanderrel, aki a trilógia egy másik fontos szereplője. A fiú - a felszínen - a Társadalom mintapolgára, rendkívül helyes, kedves, aranyos, szóval tulajdonképpen egy „álompasi”, és a regény általánosan ezt az első benyomást támasztja alá. Micsoda isteni szerencséje van tehát Cassiának, hogy vele párosítják össze, és az elképzelés szerint élhetnének boldogan, amíg meg nem halnak. De a dolgok természetesen nem ennyire egyszerűek. Egy rendszerben történt hiba folytán ugyanis Xander helyett egy másik fiú, Ky képe jelenik meg Cassia előtt a számítógépen, amikor párjáról szeretné elolvasni az összegyűjtött információkat. Ky a trilógia harmadik főszereplője, aki egy titokzatos, megtűrt státuszú fiúként jelenik meg a kötetben, aki csupa talány, és ettől rendkívül érdekes is. Cassia most választás elé kerül, természetesen nem a Társadalom szerint, ahol már le van papírozva a sorsa, hanem a saját szíve szerint, és nem nehéz kitalálni, hogy a nehezebbik utat választja, éppen ezért a bonyodalom csupán itt kezdődik.

Az idő előrehaladtával megjelennek a Társadalom oly szigorú rendszerének vélt és tényleges kiskapui is. Az elsőre is túlontúl kiszámítottnak látszó szerkezetről kiderül, hogy még a korábban elképzeltnél is összetettebb, és gondolkodásban még azoknál is egy lépéssel előrébb jár, akik azt hiszik, hogy megtalálták a megfelelő kibúvót bizonyos szabályok alól.

Egy kiszámíthatónak tűnő - és valamilyen szinten ki is számítható - történet, mely egy másik szinten azonban sok fordulatot és meglepetést tartalmaz. Néha kicsit olyan érzés, mintha az ember sosem számíthatná ki tökéletesen a Társadalom rendszerét és gondolkodását, holott visszanézve logikus egységet alkotnak az egymás után történő események. Aztán van még valami a levegőben, ami érezteti, hogy az olyannyira, már-már lehetetlenül tökéletesnek tűnő rendszerrel valami mégsem stimmel egészen, és az összes kiszámítottság ellenére legbelül mégis sebezhető és ingatag.

A stílus gördülékeny, az E/1. segíti a beleélést, a megalkotott világ érdekes, aprólékosan kidolgozott és élvezetesen tálalt az olvasó számára. Én magam kicsit hiányoltam belőle egy olyan karaktert, aki esetleg kevésbé extrém-komoly, akár kicsit szarkasztikus, és ettől poénossá válik. Persze, ez lehetséges, hogy csak az én igényem. Azért a disztopikus irodalom kedvelőinek egyelőre tényleg csak ajánlani tudom a kötetet, aztán majd kiderül, hogyan folytatódik a sorozat a második résszel, a Crossed-dal.

by Ninell