Cecelia Ahern - Bárcsak láthatnál

Nem ez az első könyv, amit Cecelia Ahern-től olvastam, de ez az, ami által hivatalosan is megtanultam, hogy az írónő regényei valahogy mindig rózsaszínűbb borítást kapnak, mint amilyen a bennük rejtőző tartalom. Az a formula, hogy „és a végén összejöttek” egyáltalán nem feltétlenül igaz az ő könyvei esetében. Persze a romantika, a szerelem ott van, csak nem mindenképpen abban az ömlengő formában, amire egyébként számítana az ember.

A történet a képzeletbeli barátok kérdését dolgozza fel egy nagyon érdekes és megható formában. Bár a regényben hivatalos legjobb barátoknak nevezi őket, akiket csak azok láthatnak, akiknek szükségük van rájuk, és valós szereplőket ír le közülük, mégis nyitva hagyja a létezésük kérdését, és ez az, ami igazából megfogott a könyvben.

A regény főszereplője Elizabeth, egy rend, tisztaság és abszolút munkamániás nő, akinek gyakorlatilag nincs magánélete. A kicsapongó, alkoholista életmódot folytató húgának a kisfiát neveli, így laknak ketten egy kicsi írországi faluban. Ugyanitt él Elizabeth édesapja is, aki az anyjuk távozása után felnevelte a két lányt, bár a kapcsolata nem jó velük, és a fiatalabbik testvér is, csak ő éppen nem kerül elő túl sokszor.

Ivan, aki hivatásos legjobb barátként dolgozik, egy napon összeismerkedik Elizabeth unokaöccsével, és ideje nagy részét vele tölti, mivel azonban a nő nem látja őt, ezért kifejezetten zavarja, hogy a kisfiú teljesen beleéli magát egy számára csupán a képzeletben élő barát létezésébe. Elizabeth-nek azonban nem ez az egyetlen problémája adódik az életben. Bár a munkahelyén egészen jól mennek a dolgok, a családjával megromlott viszonya állandóan ott lebeg a feje fölött, az édesanyja gondolatát, aki elhagyta őket, nem tudja elengedni, és folyton kísérti a múlt. Az emlékek az ex-vőlegényéről, és egy igazán csodálatos életről, amit otthagyott New Yorkban a családi problémái miatt. Mikor pedig már végleg összecsapnak a hullámok a feje fölött, akkor hirtelen meglátja Ivant. Racionális nő lévén persze abban a hitben él, hogy a férfit mindenki látja rajta kívül. A helyzet nem csupán számára új, hanem Ivan számára is, aki nem szokott hozzá, hogy felnőttekkel foglalkozzon, hiszen eddig mindig gyerekeknek volta a legjobb barátja.

Nekem a szereplőkkel kapcsolatban annyi kifogásom van, hogy Elizabeth makacs hitetlenkedése, és Ivan gyerekes viselkedése már túlmegy az emészthető mértéken. Persze formálódnak a karakterek, de kicsit túlságosan is lassan.

A történet hol E/1.-ből, Ivan szemszögéből olvasható, hol pedig E/3.-jű narrátor által elmesélt eseménysorra vált át. Az elején ez még kicsit összezavaró, de hozzá lehet szokni. Furcsa, hogy éppen Ivan gondolatait és érzéseit ismerhetjük meg jobban, miközben Elizabeth az a karakter, akinek igazán komoly fejlődésen kell keresztülmennie, és aki valóban a teljes történet középpontjában áll.

A felépítés olyan szempontból szerencsés, hogy bár látható az alap probléma, és végig érezni lehet a feszültséget, de a csattanót sikerül jól és sokáig megőriznie az írónőnek. Erre az egészre pedig ráépít még egy elég komoly szálat, ami Ivan és Elizabeth kapcsolatában bontakozik ki, és szintén nem várt, de ötletes módon zárja le és kerekíti ki.

Azt hiszem, nekem az tetszett különösen ebben a könyvben, hogy a manapság az olvasók fejére boruló töménytelen mennyiségű nagyon lányos, nagyon romantikus regényektől azért eléggé elüt. Az alapvető ötletet a képzeletbeli barátokkal kapcsolatban is nagyon kreatívnak tartom, de hogy még emellett is rá tudott rakni igazából néhány meglepő fordulatot, az külön elismerésre méltó. Persze ez a fajta irodalom nem vethető össze a klasszikus vagy éppen igazán komoly irodalmi alkotásokkal, de úgy gondolom a kortárs romantika polcán nagyon is megállja a helyét, és inkább tudnám ajánlani, mint bármelyik Chirstina Dodd vagy Danielle Steel könyvet.