Alessandro Baricco - Selyem

A Selyem egy meglepően vékony, rövid kis könyv, amit jóindulattal lehet csak regénynek nevezni - inkább kisregény. Alig éri el a 100 oldalt, kis formátumú kötésben, nagy betűmérettel nyomtatva és gyakran csak félig megtöltött lapokkal. Egy délután, gyakorlatilag másfél-két óra alatt el lehet olvasni, legalábbis nekem ennyi időbe került.

A történet a 19. század vége felé játszódik, Dél-Franciaországban. Az író különösen érdekesen érzékelteti az idői keretet és annak hangulatát azzal, hogy viszonyításokat tesz, hogy bizonyos mára már történelminek számító alakok mit csináltak éppen akkor, vagy elhíresült események hol és merre tartottak a megvalósulásban.

A főszereplő egy selyemhernyókkal kereskedő férfi, Hervé Joncour, aki Afrikába járt megvenni a petéket, hogy aztán eladja őket Franciaországban. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az selyemhernyó telepekről a betegség átterjed Afrikába, sőt Indiába is, és már csak egyetlen hely marad, ahol még egészséges petéket lehet vásárolni: Japán. A 19. század vége felé ez még egy közel három hónapos út volt, de a Hervé vállalja, és sikeresen meg is érkezik Japánba. Ott derül ki számára, hogy az egész selyemhernyó tenyészet egy nagyon fontos, mélyen tisztelt úr kezében van, aki barátjának fogadja, és hajlandó kereskedni vele. Megpillant azonban a japán férfi mellett egy európai küllemű lánykát, aki bár semmit sem mond neki, de Hervé mégsem tud szabadulni a gondolatától, és újra meg újra visszatér Japánba, akkor is, amikor ez már igazán veszélyes vállalkozásnak bizonyul.

A történet egyszerűnek, finom folyásúnak tűnik, ám nagyon ötletes csattanóval zárul. A hangulata kellemes, bár a vége felé felkavaró is lehet. Rám ugyan nem volt ilyen hatása, de az események alapján elképzelhetőnek tartom, hogy másokat érinthet érzékenyebben is.

Alessandro Baricco stílusa nagyon érdekes, könnyed, játékos és gördülékeny. A történet abszolút olvastatja magát. Érdekessége, hogy a régi görög eposzokra emlékeztetően, időnként egy-egy mondat, bekezdés, de akár majdnem egy oldalnyi szöveg is újra meg újra megismétlődik az elbeszélésben.

A hossza miatt még azoknak is nyugodt szívvel tudom ajánlani, akiknek esetleg csak nagyon-nagyon kevés idejük jut olvasásra. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy bárkinek jelenthet egy nagyon kellemes délutáni kikapcsolódást, ha kézbe veszi ezt a könyvet.