Jodi Meadows - Phoenix Overture (Newsoul 2.5)

Gyakran láthatjuk mostanában, főleg a sikeresebb sorozatok (leginkább trilógiák esetében), hogy készülnek amolyan, talán köztesnek nevezhető epizódok. Ezeket általában a számozásban is jelölik, mint feledik részek. Hosszúságra sem felelnek meg a sorozat egy teljes kötetének, inkább csak kisregények. Ilyen a Phoenix Overture is, amely a Newsoul trilógia kezdete előtti időket mutatja be, amikor az embereknek még csak egy élete volt, és nem kezdődött meg sorozatos inkarnációjuk, ahogy azt már később a sorozat első kötetében, az Incarnate-ben láthatjuk.

A kisregény tulajdonképpen magában is olvasható, így is egy történet, bár a befejezés egyértelműen lezáratlan, és csábít arra, hogy belekezdj a teljes trilógiába. Alapvetően a második és a harmadik rész közötti könyvnek jelölik, mert időrendileg ekkor adták ki, mégis az első kötetnek az ajánlója olvasható a végén, amiből sejthető, hogy inkább egy bevezető történetnek szánták. Valójában, aki már belekezdett a trilógiába, annak nagyjából bármikor olvasható. Nem tudom, a trilógia spoilerezi-e le jobban a kisregényt vagy fordítva, mindenesetre én megmaradnék az időrendiségnél, és a második-harmadik kötet között ajánlanám a fogyasztását.

Megjelennek a trilógiából már jól ismert karakterek: Stef, Whit, Orrin, Cris és Sarit, illetve mellettük néhány új szereplő is. A történetet Sam (vagy Dossam, ahogy tetszik) szemszögéből olvashatjuk, tehát ezúttal ő a főszereplőnk. Külön érdekes, hogy így az eredeti születési nemük szerint láthatjuk a karaktereket. Mint a trilógiából tudhatjuk, az inkarnáció nem mindig ugyanolyan nemet eredményez, így vannak, akiket a teljes kötetekben egy másik nemben ismerhetünk meg, és a váltás elég érdekes.

Tehát az időben nagyjából 5000 évet ugrunk vissza, amikor az emberek szenvednek az aszálytól, nincs igazán mit enniük, és elkeseredetten követnének bárkit, aki ennél jobb vagy egyszerűen más jövőt ígér nekik. Rendszeresen megemlítik a Kataklizmát, ami kipusztította az emberiség nagy részét, és mindössze néhány építmény maradt meg, amiből kiindulhatnak, hogy milyen is volt a korábbi civilizáció. Nagyjából az itt szereplő fiatal felnőtt karaktereknek, mint amilyen Sam is, a nagyszülei voltak fiatalok a Kataklizma idején, tehát messze nem egész 100 évről van szó, ami lejátszódott azóta. Itt felmerül egy kérdés a történetben, hogy vajon minek is szánta az írónő a regényét? Fantasynak vagy disztópiának? Esetleg vegyítette ezt a kettőt? A disztópiákban rendszeresen fedezhető fel sci-fi jelleg is, ugyanakkor ennyire erős fantasy, kentaúrokkal, trollokkal és ilyesmi lényekkel nem igazán. Legalábbis én eddig még nem találkoztam hasonlóval. Itt azonban utalás történik arra, hogy nem egészen 100 évvel korábban még ezek a lények sem léteztek, és csak a Kataklizma után derült ki, hogy van mágia a világban. Lehetett a Kataklizma előtti világ a mi jelenlegi világunk az elképzelés szerint? Érdekes. Mindenesetre én inkább továbbra is a fantasy kategóriába sorolnám ezt a sorozatot.

A kisregényben megismerkedhetünk Sam családjával, megtudhatjuk, hogy miként találkozott Steffel, és milyen volt az a veszélyekkel teli világ, amiben ekkoriban éltek. Még úgy tűnt, hogy csak egy életük lesz, és az is szenvedéssel fog eltelni. A közösségük vezetője a még emberi formában létező Janan, aki egy útja során bár fogságba esik, de miközben a kiszabadítására sietnek, megfejti a Főnixek titkát, és így talál módot arra, hogy önmagát valamiféle felsőbb hatalommá változtassa, míg a többieket magához láncolva újabb és újabb inkarnálódást tegyen lehetővé a számukra.

Én annyira nem kedvelem, amikor egy nő megpróbál férfi szemszögből megírni valamit. Akár egy novellát/fejezetet/regényt. Nem állítom, hogy ez csak rossz lehet, de túl sok a buktató, és túl nagy az esélye annak, hogy félresikerült ahhoz, hogy megérje. Jodi Meadows stílusa már jól érezhető így 2 teljes kötet után, és nem sokat változik a kisregényben sem. Nekem nagyon hasonló volt az ahogy Ana és ahogy Sam szemszögéből írt, és ettől az utóbbi egy kicsit kiesett a szerepéből. Legalábbis ahhoz képest, amilyennek a trilógiába megismerhettük őt. Talán pont ez volt a cél, elvégre 5000 évvel korábban játszódik mindez, nekem valahogy elcsúszott kicsit a dolog.

Ami jó ötlet, hogy közelebb hozza egy kicsit Sam karakterét az olvasókhoz az által, hogy megmutatja azt az életet, amire már maga a fiú sem emlékszik a trilógiában, Janan jóvoltából.

Korábban nem olvastam még ilyen „feledik” kisregényt egyik nagyobb trilógiához sem, és most sem vagyok biztos abban, hogy a továbbiakban már mindegyikhez el fogom olvasni a bónuszba írt részeket is, de annyi látszik, hogy ötletes kiegészítése, egy kis pihentető kitérő lehet az egyébként kerek egésznek megtervezett sorozathoz/trilógiához. Kicsit olyan, mintha egy író/írónő fanficet készítene a saját regényéhez.

Paraméterek:

Kiadó: Katherine Tegen Books

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 138

Nyelv: angol

Jodi Meadows - Asunder (Newsoul #2)

A fantasy trilógia második kötete, az Incarnate folytatása, sok lényegesen jobb első résszel indító sorozat gyengébben sikerült második részével ellentétben át tudta ugrani a minőségi lécet, hogy egy magasabb fokozatra lépjen. A még mindig gyakori lassabb, érzelmekre koncentráló jelenetek mellett ezúttal lényegesen több akciót, és szövevényesebb történetvezetést láthatunk, ami az egész cselekményt izgalmasabbá és feszültebbé változtatja.

Bár nekem az első kötet elolvasásával sem volt különösebb problémám, de míg ott sokszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy újra „kézbe vegyem” (minthogy e-book formában olvastam) a könyvet, ezúttal nehezebben szakadtam el a soroktól, és sokkal jobban vártam, hogy visszatérhessek a történethez. Nagyon sok olyan trilógiát olvastam mostanában, amik egy sziporkázó, vagy legalábbis eléggé harsány kezdés után a folytatásban teljesen leültek, összekuszálódtak, és valahogy sehogy sem akartak a helyükön lenni, aztán várhattuk a harmadik kötettől a megváltást. Örültem neki, hogy ezúttal egy olyan folytatást láthattam, ami felülkerekedett az első köteten. Rosszmájúan lehetne azt mondani, hogy nem is tette az írónő olyan magasra a lécet, de azt továbbra is szeretném hangsúlyozni, hogy az ötletet nagyon egyedinek és érdekesnek találtam mindvégig.

Az első kötetet záró csata, és sok-sok haláleset után, az Asunder némileg nyugodtabban kezdődik. A kedélyek is elcsitulnak Ana körül, de ez nem tart sokáig. Amint elkezdenek érkezni az új lelkek, hogy helyettesítsék az elvesztett régieket, ismét felizzik a gyűlölködés lángja. A történetben hiába kaptunk választ már néhány részkérdésre korábban, az igazi rejtélyek még mindig megoldásra várnak, és ahogy sorban a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, és közelebb jutunk a válaszokhoz, úgy növekszik a feszültség és az izgalom is. Ana végre megismerheti az édesapja kutatását, mely a szilfekből indult ki, és oda jutott, hogy képes volt megmérgezni a reinkarnáció felett uralkodó Janant. Foglalkozik a templomból lopott könyvekkel, és lassan kezdi meglátni a mintázatot az eredetileg összepacsmagolt semminek tűnő szimbólumok között. A dolgát nehezíti, hogy a többiek szinte egyáltalán nem képesek emlékezni a titkokkal kapcsolatos kulcsfontosságú információkra, mert Janan hatalmat gyakorol a memóriájuk felett. Mindezen apróságok egy irányba mutatnak, és lassan vezetnek a megoldás felé. Ana azonban nem csak a milliónyi felmerülő kérdésre próbál választ találni, hanem mindeközben szeretné megvédeni azokat, akiknek a lelke az övéhez hasonlóan újonnan érkezett, és kiharcolni a tanácsnál, hogy járjanak el az ügy érdekében. A dolgot tovább nehezíti a gyűlölködők tábora, amit egy árulás előszele súlyosbít. Mindezen történések mellett nehéz lenne unatkozni, így a második könyv lényegesen jobban elkapja az olvasót, mint az első.

Az akcióval zsúfoltabb cselekmény mellett fut az érzelmi szál is, amitől ez a könyv igazán romantikus – kissé talán túl romantikus – és lányos lesz. A korábban viszonylag kevéssé megjelenő féltékenység kiéleződik, és látványosabbá válik a dilemma, hogy mi is a megfelelő tempó, és mi a helyénvaló egy olyan kapcsolatban, ahol bár egykorúnak tűnnek a felek, a fiú mégis 5000 évnyi emlékkel és tapasztalattal rendelkezik, míg a lány ehhez képest nagyon-nagyon fiatal, és teljesen tapasztalatlan. Ehhez az egyébként sem egyszerű kérdéshez még hozzájönnek Ana felnevelkedésének a körülményei. Bár egyébként amondó vagyok, hogy aki olyan módon szocializálódik, mint ő, annak még ennél is sokkal több nyűgje kellene, hogy legyen az emberi kapcsolatokkal, de végeredményben ez nem egy pszichológiai tanmese, hanem egy ifjúsági sorozat.

A kapcsolati kérdéskör mellett, ha valaki nagyon szeretné, akkor a sorok közül kiolvashat egyfajta utalást a rasszizmusra azon keresztül, ahogy a magukat felsőbbrendűnek tartó, 5000 éve a földön járó emberek próbálják különböző indokokkal kitaszítani az új lelkeket. Részben azért, mert másik, részben pedig azért, mert emiatt tartanak tőlük.

Összegezve elmondható, hogy a Newsoul sorozat második kötete lényegesen összetettebb, szövevényesebb és gördülékenyebb lett, mint amilyen az első volt. Az izgalmak fokozódnak, és a könyv befejezése alapján úgy gondolom, egy még inkább akcióra és mozgalmasságra épülő harmadik kötetre számíthatnak az olvasók.

Paraméterek:

Kiadó: Katherine Tegen Books

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 406

Nyelv: angol

Jodi Meadows - Incarnate (Newsoul #1)

Az Incarnate egy ifjúsági fantasy trilógia, a Newsoul első kötete. Egy csodálatos, remek ötleten alapuló teljesen új világot mutat be, ám a történet lefolyása nem túlzottan pörgős. A kötet nagy része inkább a fantázia univerzum bemutatására, és a lassan kibontakozó szerelmi szálra fekteti a hangsúlyt.

Az alap elképzelés egy olyan világról szól, ahol pontosan egy millió ember él, akik újra és újra reinkarnálódnak a haláluk után, ráadásul emlékeznek minden korábbi életükre. Gyakorlatilag csak a testüket cserélgetik folyton. Érdekes dolog, hogy időről-időre a nemüket is, tehát az egyes lelkek nincsenek nemhez kötve, bármilyen testbe újjászülethetnek. Ez így megy nagyjából 5000 éve, az egymillió lélek születése óta, és azóta már alaposan kitapasztaltak mindent, és komoly fejlődéseket értek el. Akárcsak az emberiség a Földön, csak éppen mindig ugyanazok a lelkek dolgoztak az előrehaladáson, és így az emlékeik könnyítették az útjukat. Mondjuk a különböző varázslények: kentaurok, trollok, szilfek, sárkányok és még sok faj, akik hasonlóan dominánsak voltak a megadott területen, komoly nehézségeket okoztak. Mindenesetre mire mi becsatlakozunk a történetbe, addigra a technikai fejlettség nagyon komoly szinten áll. Lélekscannerek segítik a meghatározását annak, hogy a születésekkor kit köszönthetnek újra a köreikben, és lézerfegyverekkel harcolnak az őket megtámadó lények ellen. Ezen a ponton egy leheletnyi sci-fi beütése is van a könyvnek.

Ez az évezredek óta fennálló rend azonban megborul, amikor az egyik lélek meghal, és hosszú évekig nem tér vissza, majd mikor már mindenki rá számít, akkor váratlanul egy teljesen új lélek születik, aki addig még sosem. Ő Ana, a történet főszereplője, akinek a szemszögéből figyelhetjük az eseményeket. Új lélekként fogalma sincs a korábbi több ezer év alatt lezajlott eseményekről, illetve mindent ugyanúgy meg kell tanulnia, mint nekünk. Beszélni, írni, olvasni. A többieknek ez persze már mind gyerekjáték. Helyzetét nehezíti, hogy az édesapja a születése után azonnal elhagyja, édesanyja pedig borzasztóan bánik vele. „Nosoul”-nak hívja, amit tükörfordításban talán „lelketlennek” lehetne nevezni, úgy véli, nincsenek érzései, nincs szüksége saját dolgokra, és tulajdonképpen semmire, elvégre úgysem fog újjászületni. Ezt azonban egyáltalán nem lehet biztosan tudni, ahogyan azt sem, hogy Ana honnan származik, és milyen céllal született meg. Éppen ezért a tizennyolcadik születésnapján felkerekedik, hogy elmenjen a fővárosba, Heartba, és válaszokat keressen a kérdésére. Búcsúajándékként édesanyjától kap egy rossz iránytűt, így hamar el is téved, és életveszélybe sodródik, melyből egy akkoriban éppen hasonló korú fiú, Sam menti ki. Kettejük közös útja innen indul, és természetesen még a kötet végével sem ér véget, hiszen a trilógia folytatódik a második résszel.

Különösen megtetszett a sorozat alapötlete, a világ, amit az írónő felépített, azonban a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. A kötet elején még érződik, hogy egy kis akcióval izgalmat szeretett volna csempészni a történetbe, azonban túl hosszúra nyúlnak a viszonylag eseménytelen, csupán beszélgetéseket tartalmazó szakaszok. Persze ez nem teljesen céltalan, itt fontos információkat tudhatunk meg a szereplőkről, a világról és a társadalomról, azonban az első 50 oldalon sokan lehetnek, akik leteszik ezt a könyvet. Különösen azok, akik az ifjúsági irodalmat pont az akció, a gyorsan pörgő események, az állandó feszültség miatt veszik a kezükbe. Engem nem zavarnak különösebben az ilyen lassú lefolyású történetek sem, és ahogy már mondtam, nagyon megtetszett az ötlet, ezért fel sem merült bennem a kérdés, hogy abbahagyjam, de tény, hogy számomra sem volt az a tipikusan letehetetlen könyv. Egészen az utolsó negyedéig! Akkor ugyanis bepörögnek az események, és az addig csak előkészített konfliktushelyzet hirtelen kirobban.

Az olvasó végül is sok választ megkap a regény folyamán felmerülő kérdésekre, de ugyanakkor több marad nyitottan is, ami jó dolog, hiszen csalogat a folytatás elolvasására. Természetesen egy teljesen új világ megalkotása, részletes kidolgozása egy nagyon bonyolult folyamat, és könnyű hibázni vagy logikai buktatókba keveredni. Bár nem szoktam árgus szemekkel figyelni, hogy mibe köthetnék bele, de ezúttal a politikai rendszer kidolgozását kicsit elkapkodottnak éreztem. Fontos dolog ugyan, hogy az érthetőség keretei között maradjon, azonban kicsit már túlságosan is leegyszerűsített. Talán ez a jelző viszonylag sok helyzetben igaz a könyvre, főleg az egyes események megoldásait illetően. Vannak benne csavarok és meglepetések, ugyanakkor koránt sem annyira szövevényes, mint például Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek trilógiája. Nincs benne annyi váratlanság. Olvasói ízléstől függően súrolhatja az unalmas kiszámíthatóság határát. Ami engem illet, egy könnyed, szórakoztató olvasmánynak teljesen el tudtam fogadni, és folytatni fogom a trilógiát a második kötettel.

Paraméterek: 
Kiadó: Katherine Tegen Books
Kiadás éve: 2012
Oldalak száma: 374
Nyelv: angol