Lev Tolsztoj - Anna Karenina

Tolsztoj művei hosszúságának a látványa sokszor önmagában is elegendő ahhoz, hogy elrettentse az embereket az elolvasásától. Eleinte velem is ez történt, amikor a két vaskos, viszonylag nagy alakban nyomtatott kötetet nézegettem a polcon, és sehogy sem akaródzott, hogy hozzákezdjek. Egyszer azonban, amikor ténylegesen elért a tudatomig, hogy csak az utóbbi évben már legalább a harmadik, összességében több mint 1200-1400 oldalas trilógiát olvastam el, akkor jutottam arra az elhatározásra, hogy a regény mérete nem lehet akadály.

 

Másik dolog persze, ami visszatartó erő lehet, az az orosz realista stílus, melyben a könyv íródott. Vagy már csak önmagában a realizmus, evégre nem lehet mindenkinek minden műfaj ugyanannyira szerethető. Valójában nekem sem ez a kedvencem, viszont azt kell mondanom, hogy eddig még egészen jól meg tudtam barátkozni az ilyen típusú regényekkel, és végeredményben élvezhetőek voltak számomra. Másképpen, mint mondjuk egy romantikus könyv, de ez a lényegen nem változtat. Úgy gondolom, megszokható, hogy az olvasó nem kerül annyira közel a szereplők érzelmi világához, inkább csak tetteiken keresztül, de van ezeknek a történeteknek is egy sajátos hangulata, ami még mindig magával ragadhatja az erre esetleg fogékony embereket.

Ha valaki arra kérne, hogy összegezzem az Anna Karenina cselekményét, vagy legalábbis egy kis ízelítőt adjak belőle, akkor bizony nagy gondban lennék. Már csak azért is, mert a történet rengeteg sok szálon fut, ami szerintem abból adódik, hogy temérdek szereplő is van. Itt most még csak nem is azokra gondolok, akik esetleg egy-egy fejezet erejéig futólag megjelennek, hanem azokra, akik elég fontosak is ahhoz, hogy Tolsztoj hosszabban írjon róluk, megismertetve az olvasókkal a részletesebb élettörténetüket. Ez a rengetek karakter pedig valamilyen módon - minimum baráti szinten, de főleg valamilyen családi kötelékkel - kapcsolatban áll egymással, és ez teszi ki a teljes történetet. Úgy gondolom, hogy ha valaki megpróbálná leírni egy bekezdésnyire tömörített verzióba, az óhatatlanul is azt eredményezné, hogy az olvasó belezavarodna.

Most mégis tennék egy kísérletet a regény talán fő szálának rövid összefoglalására, ám mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a könyv messze nem csupán erről szól, hanem számtalan még hasonlóan fontos eseménysor és mellékág szegélyezi, mindenről röviden, összefoglaló jelleggel írni azonban véleményem szerint lehetetlen lenne.

A cím alapján jogosan könyveli el magában az olvasó, hogy a főszereplő nem más, mint Anna Karenina, ám a regény nem vele kezdődik, hanem az ő bátyja családi helyzetének bemutatásával. Náluk ugyanis áll a bál, mivel egy házasságtörési ügy miatt a feleség válni akar. Így kerül be a képbe Anna, aki azért érkezik, hogy lebeszélje az asszonyt erről a drasztikus lépésről, és ezt a küldetését sikerrel végre is hajtja. Néhány napot még eltölt Moszkvában, és eközben ismerkedik meg Vronszkij gróffal, akivel hamarosan egymásba is szeretnek. A gond csak annyi, hogy Anna férjezett asszony, és van egy fia is. Visszagondolva egészen ironikus megoldása a történetvezetésnek az, hogy az elején lebeszéli sógornőjét a válásról, később viszont összeköltözik a szeretőjével, és ő maga az, aki válni szeretne a férjétől. Ez azonban nem egy egyszerűen megoldható dolog még abban az időszakban, amikor a házasság megszakítása épphogy csak elfogadottá vált. Karenin, a férj azonban nem akar válni, és ezzel tulajdonképpen felesége vesztét okozza, akit az elit kiközösít a helyzete miatt.

A rengeteg karakter és sok szálon futó cselekmény miatt azonban, szerintem, megkérdőjelezhetővé válik, hogy ki is valójában a főszereplő. Néha 10-20 fejezet is lezajlik anélkül, hogy egyetlen szó esne Anna Karenináról. Emellett a regény alapvetően nyolc könyvből épül fel, és a nő története lezárul a hetedik könyv végén, így tehát a nyolcadikban, mely végül is az elbeszélés tényleges befejezése, egészen más szereplők vannak a középpontban.

A könyv bemutatja a kívülről - talán az alsóbb osztályokba való emberek számára - pazarnak tűnő orosz arisztokrácia árnyoldalát is. Akik nem tartoznak bele, azok lehetséges, hogy csak a fényűző bálokat, csodás hintókat, szórakoztató színházi előadásokat és kényelmes életet látják az egészben. Belülről nézve azonban egészen másmilyen az elithez tartozó emberek élete. Mivel a központi téma a szerelem, így talán az a leglényegesebb tényező, hogy szinte mindenkinek vannak félrelépései, sokan tartanak szeretőt vagy születik törvénytelen gyerekük, ám ezek tulajdonképpen csak nyílt titokként lógnak a levegőben. Az egésznek a groteszk mivoltát az adja, hogy amint valaki ténylegesen felvállalja az ilyen téren viselt dolgait a nyilvánosság előtt, azt azonnal megbélyegzik, és kizárják a köreikből. Megvetik, és a régi „barátai” már el sem mennek hozzá vagy hívják magukhoz, nehogy szégyenbe keveredjenek. A gonoszságnak és emberi aljasságnak egy olyan mélysége tárul fel ez által, ami egészen felháborító tud lenni.

A könyvnek sajnos valóban megvan pár kellemetlenebb jellemzője, ami könnyedén teheti kevésbé csábítóvá, de biztos sokan vannak még rajtam kívül is, akik ezeket nem érzik leküzdhetetlen akadályoknak. Az egyik ilyen zavaró tényező, amit már többször meg is említettem, hogy rengeteg olyan karakter van, aki szerepel elégszer ahhoz, hogy az olvasó kénytelen legyen megjegyezni, ha érteni akarja a cselekményt. Ehhez tartozik még az, hogy mindegyiknek hosszú, legalább három neve van, és Tolsztoj előszeretettel emlegeti őket időről-időre különbözőképpen, ami főleg az elején még igencsak összezavaró tud lenni. Egy másik dolog pedig, hogy néha olyan érzésem volt, hogy a kelleténél jóval hosszabbra nyúlt pár olyan jelenet, amikről valójában nem lehetett érezni, hogy komolyan előrébb vinnék az eseményeket. Ezek többször is politikai, esetleg társadalmi témát fejtegető párbeszédek vagy leírások voltak, amik amellett, hogy nincs sok közük a cselekményhez, mai szemmel már nehezebben is érthetők, hiszen többféle korszakon és rendszeren van már túl a világ azóta, hogy ezek a kérdések úgy igazán relevánsak lettek volna. Elképzelhető, hogy egyszerűen csak eluntam ezeket a részleteket, és nem tudtam odafigyelni rá, azért volt számomra kevésbé világos, de még ha így is van, ez sem fest feltétlenül pozitív képet a regényről.

Akit esetleg érdekel a történet, de nincs ideje vagy energiája, hogy elolvassa, az még mindig megnézheti a könyvből készített filmet. Mármint inkább valamelyik filmet, merthogy ezt a regényt már elég sokszor feldolgozták. A legfrissebb a 2012-ben elkészült változat, melyben Anna Kareninát Keira Knightley alakítja.