Jodi Meadows - Infinite (Newsoul #3)

A Newsoul fantasy trilógiának a befejező kötete az Infinite, ami viszonylag rövid, de annál eseménydúsabb időtartamot ölel fel főszereplőink életéből. A sorozat mondhatni teljesen megfordult az első részhez képest, ami kicsit túlságosan is lassan, szinte egyhangúan, kizárólag az érzelmekre építve telt el, az utolsó kötet azonban kifejezetten pörgősre, kalandosra sikerült, viszonylag kevesebb romantikus jelenettel, ami korábban nagyon is lányossá tette ezt a trilógiát.

Ha már a kötetek dinamikájánál tartunk, valószínűleg a második kötet, az Asunder volt a legjobb egyensúlyban, ami az érzelmes és az akció jeleneteket illeti. Ahogy az első kötetben, az Incarnate-ben kissé túlságosan hosszúra sikeredtek a lassú jelenetek, úgy ellenben a harmadik rész inkább túlpörgetettnek mondható. Egyébként is sok esetben érezhető, hogy „izzadságszagú” a regény, ami abból fakad, hogy az írónő a végére akarta hagyni Ana és Sam szerelme beteljesülésének nagy jelenetét, ettől viszont minden korábban elkezdett romantikus részletet valamilyen módon félbe kellett szakítania, és ez sokszor erőltetettre sikerült. Annyira nem vészes, mert igazán csak a kötet befejezéséhez közelítve, amikor már igen sokadjára történik valami hihetetlen közjáték a bensőséges pillanatok megszakítása érdekében, válik feltűnővé és valamelyest zavaróvá. Bár ez egyéni, hogy ki hányadik ilyen zsánerre épülő jelenettől kezdi kitépni a haját.

A történet éppen ott folytatódik, ahol az Asunderben abbamaradt. Anat tehát száműzték a városból, és Sam úgy döntött, vele tart majd az útja során, ami a körülményekhez képest egy egész nyugodt kis megoldásnak hangzik, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Még el sem kezdenek csomagolni, amikor hatalmas földrengés rázza meg Heartot, és ha ez még nem lenne elég, egy csomó embert megtámadnak azon az éjszakán, akik szimpatizálnak az új lelkekkel és védeni próbálják őket. Persze Anaék sem maradnak ki a buliból, sőt, a barátaik sem, úgyhogy egy egészen új tervvel kell előállniuk, méghozzá a lehető leggyorsabban. Hamarosan kisebb csoport gyűlik össze a város könyvtárában, hogy megvitassák a teendőket. A végleges döntés szerint pedig egy komolyabb létszámú társaság készül fel végül is arra, hogy útnak induljon, mivel a város nem biztonságos már többé számukra.

A történet kalandos jellegének jót tesz az, hogy a helyszín lényegesen tágasabb keretek között mozog, és a karakterek nincsenek most már bezárva egyetlen város területére. Bár a szereplők száma viszonylag limitált, mivel egy kis csoportban mozognak a regény legnagyobb részében, de ez idő alatt éppen elég elfoglaltságot talált ki számukra az írónő ahhoz, hogy ne váljon unalmassá a történet.

Ahogy az egy befejező részhez illik, az eddig csak sejtetett dolgokra, titkokra szépen lassan fény derül, és a puzzle összes darabja idővel a helyére kerül idővel. A történet szépen kerekedik ki, és végül is a kiegészítő részben, a The Phoenix Overture-ben megírt cselekmény is valamelyest elmondásra kerül Ana által, amikor végre többé-kevésbé sikerül lefordítania a templomban szerzett könyveket. Így tehát az sem marad ki semmi igazán fontos részletből, aki nem olvassa a kiegészítő kötetet. Az ilyen módon elhangzottakból egyébként még egy fokkal biztosabbá válik, hogy az írónő egyszerre szánta a trilógiát disztópiának és fantasynak, elvégre itt játszódik a Földön egy kataklizma utáni időben, és mégis megjelennek a különböző mágikus lények, amikkel azért jelenleg nem futunk össze nap mint nap.

A korábbi többféle morális kérdésből, most inkább arra az egyre helyeződik a hangsúly, hogy ki hogyan reagál a tényre, hogy 5000 évvel korábban beleegyeztek, hogy a reinkarnálódásukért cserébe Janan mindig elfogyasszon egy új lelket, aki így soha nem kaphatja meg az élet lehetőségét. Egy kicsit túlkapásnak érzem egyébként a reakciókat, amit az írónő ebben a helyzetben az embereknek tulajdonít. A végére egész jól letompítja azzal, hogy nagyjából két táborra oszlanak az alapján, hogy megérinti-e őket ez az információ vagy sem, és hogy kimondja, hogy persze mindenki fél a haláltól, és valamilyen módon még érthető is, hogy ezt választották, de őszintén elgondolva… nem hinném, hogy sokan elutasítanának egy ilyen ajánlatot. És az sem tűnik valószínűnek, hogy összeomoljanak a gondolat súlya alatt, amikor az egész annyira absztrakt és távoli valójában.

FIGYELEM! ENYHE SPOILER! Én személy szerint kicsit csalódásként éltem meg az utolsó igazán nagynak szánt jelenetet. Valahogy lapos volt. Az első rész végén annyira jól sikerült az akciós befejezés, ezzel szemben itt most jóformán társalgással és zenélgetéssel letudták a végső „nagy küzdelmet”. Alapvetően tetszett maga a megoldás, ötletes és kedves volt, de a kivitelezés nem volt az igazi.

Összességében azt lehet mondani a Newsoul trilógiáról, hogy kellemesen szórakoztató, de semmi igazán extra. Itt-ott vannak benne szellemes beszólások, jópofa jelenetek és izgalmas akciók, de nem tud fenntartani egy állandó felfokozott hangulatot, amitől igazán letehetetlenné válik egy könyv. Mivel magyar fordítás (egyelőre) nem jelent meg, ezért inkább azoknak tudom ajánlani, akik nem bánják, ha angolul kell olvasniuk, esetleg szeretnének egy kicsit gyakorolni (a reported speech-ben különösen ott van a toppon a sorozat az E/1-es mesélő jellege miatt).

Paraméterek:

Kiadó: Katherine Tegen Books

Kiadás éve: 2014

Oldalak száma: 418

Nyelv: angol