A Newsoul
fantasy trilógiának a befejező kötete az Infinite,
ami viszonylag rövid, de annál eseménydúsabb időtartamot ölel fel főszereplőink
életéből. A sorozat mondhatni teljesen megfordult az első részhez képest, ami
kicsit túlságosan is lassan, szinte egyhangúan, kizárólag az érzelmekre építve
telt el, az utolsó kötet azonban kifejezetten pörgősre, kalandosra sikerült,
viszonylag kevesebb romantikus jelenettel, ami korábban nagyon is lányossá
tette ezt a trilógiát.
Ha már a
kötetek dinamikájánál tartunk, valószínűleg a második kötet, az Asunder volt a legjobb egyensúlyban,
ami az érzelmes és az akció jeleneteket illeti. Ahogy az első kötetben, az Incarnate-ben kissé túlságosan hosszúra
sikeredtek a lassú jelenetek, úgy ellenben a harmadik rész inkább
túlpörgetettnek mondható. Egyébként is sok esetben érezhető, hogy „izzadságszagú”
a regény, ami abból fakad, hogy az írónő a végére akarta hagyni Ana és Sam
szerelme beteljesülésének nagy jelenetét, ettől viszont minden korábban
elkezdett romantikus részletet valamilyen módon félbe kellett szakítania, és ez
sokszor erőltetettre sikerült. Annyira nem vészes, mert igazán csak a kötet
befejezéséhez közelítve, amikor már igen sokadjára történik valami hihetetlen
közjáték a bensőséges pillanatok megszakítása érdekében, válik feltűnővé és
valamelyest zavaróvá. Bár ez egyéni, hogy ki hányadik ilyen zsánerre épülő jelenettől
kezdi kitépni a haját.
A történet
éppen ott folytatódik, ahol az Asunderben
abbamaradt. Anat tehát száműzték a városból, és Sam úgy döntött, vele tart majd
az útja során, ami a körülményekhez képest egy egész nyugodt kis megoldásnak
hangzik, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Még el sem kezdenek csomagolni,
amikor hatalmas földrengés rázza meg Heartot, és ha ez még nem lenne elég, egy
csomó embert megtámadnak azon az éjszakán, akik szimpatizálnak az új lelkekkel
és védeni próbálják őket. Persze Anaék sem maradnak ki a buliból, sőt, a
barátaik sem, úgyhogy egy egészen új tervvel kell előállniuk, méghozzá a lehető
leggyorsabban. Hamarosan kisebb csoport gyűlik össze a város könyvtárában, hogy
megvitassák a teendőket. A végleges döntés szerint pedig egy komolyabb létszámú
társaság készül fel végül is arra, hogy útnak induljon, mivel a város nem
biztonságos már többé számukra.
A történet
kalandos jellegének jót tesz az, hogy a helyszín lényegesen tágasabb keretek
között mozog, és a karakterek nincsenek most már bezárva egyetlen város
területére. Bár a szereplők száma viszonylag limitált, mivel egy kis csoportban
mozognak a regény legnagyobb részében, de ez idő alatt éppen elég
elfoglaltságot talált ki számukra az írónő ahhoz, hogy ne váljon unalmassá a
történet.
Ahogy az egy
befejező részhez illik, az eddig csak sejtetett dolgokra, titkokra szépen
lassan fény derül, és a puzzle összes darabja idővel a helyére kerül idővel. A
történet szépen kerekedik ki, és végül is a kiegészítő részben, a The Phoenix Overture-ben megírt
cselekmény is valamelyest elmondásra kerül Ana által, amikor végre
többé-kevésbé sikerül lefordítania a templomban szerzett könyveket. Így tehát
az sem marad ki semmi igazán fontos részletből, aki nem olvassa a kiegészítő
kötetet. Az ilyen módon elhangzottakból egyébként még egy fokkal biztosabbá
válik, hogy az írónő egyszerre szánta a trilógiát disztópiának és fantasynak,
elvégre itt játszódik a Földön egy kataklizma utáni időben, és mégis
megjelennek a különböző mágikus lények, amikkel azért jelenleg nem futunk össze
nap mint nap.
A korábbi
többféle morális kérdésből, most inkább arra az egyre helyeződik a hangsúly,
hogy ki hogyan reagál a tényre, hogy 5000 évvel korábban beleegyeztek, hogy a
reinkarnálódásukért cserébe Janan mindig elfogyasszon egy új lelket, aki így
soha nem kaphatja meg az élet lehetőségét. Egy kicsit túlkapásnak érzem
egyébként a reakciókat, amit az írónő ebben a helyzetben az embereknek
tulajdonít. A végére egész jól letompítja azzal, hogy nagyjából két táborra
oszlanak az alapján, hogy megérinti-e őket ez az információ vagy sem, és hogy
kimondja, hogy persze mindenki fél a haláltól, és valamilyen módon még érthető
is, hogy ezt választották, de őszintén elgondolva… nem hinném, hogy sokan
elutasítanának egy ilyen ajánlatot. És az sem tűnik valószínűnek, hogy
összeomoljanak a gondolat súlya alatt, amikor az egész annyira absztrakt és
távoli valójában.
FIGYELEM!
ENYHE SPOILER! Én személy szerint kicsit csalódásként éltem meg az utolsó
igazán nagynak szánt jelenetet. Valahogy lapos volt. Az első rész végén annyira
jól sikerült az akciós befejezés, ezzel szemben itt most jóformán társalgással
és zenélgetéssel letudták a végső „nagy küzdelmet”. Alapvetően tetszett maga a
megoldás, ötletes és kedves volt, de a kivitelezés nem volt az igazi.
Összességében
azt lehet mondani a Newsoul trilógiáról,
hogy kellemesen szórakoztató, de semmi igazán extra. Itt-ott vannak benne
szellemes beszólások, jópofa jelenetek és izgalmas akciók, de nem tud
fenntartani egy állandó felfokozott hangulatot, amitől igazán letehetetlenné
válik egy könyv. Mivel magyar fordítás (egyelőre) nem jelent meg, ezért inkább
azoknak tudom ajánlani, akik nem bánják, ha angolul kell olvasniuk, esetleg szeretnének
egy kicsit gyakorolni (a reported speech-ben különösen ott van a toppon a
sorozat az E/1-es mesélő jellege miatt).
Paraméterek:
Kiadó: Katherine Tegen Books
Kiadás éve: 2014
Oldalak száma: 418
Nyelv: angol
