Gyakran láthatjuk mostanában, főleg a
sikeresebb sorozatok (leginkább trilógiák esetében), hogy készülnek amolyan,
talán köztesnek nevezhető epizódok. Ezeket általában a számozásban is jelölik,
mint feledik részek. Hosszúságra sem felelnek meg a sorozat egy teljes
kötetének, inkább csak kisregények. Ilyen a Phoenix Overture is, amely a
Newsoul trilógia kezdete előtti időket mutatja be, amikor az embereknek még
csak egy élete volt, és nem kezdődött meg sorozatos inkarnációjuk, ahogy azt
már később a sorozat első kötetében, az Incarnate-ben
láthatjuk.
A kisregény tulajdonképpen magában is
olvasható, így is egy történet, bár a befejezés egyértelműen lezáratlan, és
csábít arra, hogy belekezdj a teljes trilógiába. Alapvetően a második és a
harmadik rész közötti könyvnek jelölik, mert időrendileg ekkor adták ki, mégis
az első kötetnek az ajánlója olvasható a végén, amiből sejthető, hogy inkább
egy bevezető történetnek szánták. Valójában, aki már belekezdett a trilógiába,
annak nagyjából bármikor olvasható. Nem tudom, a trilógia spoilerezi-e le
jobban a kisregényt vagy fordítva, mindenesetre én megmaradnék az
időrendiségnél, és a második-harmadik kötet között ajánlanám a fogyasztását.
Megjelennek a trilógiából már jól ismert
karakterek: Stef, Whit, Orrin, Cris és Sarit, illetve mellettük néhány új
szereplő is. A történetet Sam (vagy Dossam, ahogy tetszik) szemszögéből
olvashatjuk, tehát ezúttal ő a főszereplőnk. Külön érdekes, hogy így az eredeti
születési nemük szerint láthatjuk a karaktereket. Mint a trilógiából tudhatjuk,
az inkarnáció nem mindig ugyanolyan nemet eredményez, így vannak, akiket a
teljes kötetekben egy másik nemben ismerhetünk meg, és a váltás elég érdekes.
Tehát az időben nagyjából 5000 évet
ugrunk vissza, amikor az emberek szenvednek az aszálytól, nincs igazán mit
enniük, és elkeseredetten követnének bárkit, aki ennél jobb vagy egyszerűen más
jövőt ígér nekik. Rendszeresen megemlítik a Kataklizmát, ami kipusztította az
emberiség nagy részét, és mindössze néhány építmény maradt meg, amiből
kiindulhatnak, hogy milyen is volt a korábbi civilizáció. Nagyjából az itt
szereplő fiatal felnőtt karaktereknek, mint amilyen Sam is, a nagyszülei voltak
fiatalok a Kataklizma idején, tehát messze nem egész 100 évről van szó, ami
lejátszódott azóta. Itt felmerül egy kérdés a történetben, hogy vajon minek is
szánta az írónő a regényét? Fantasynak vagy disztópiának? Esetleg vegyítette
ezt a kettőt? A disztópiákban rendszeresen fedezhető fel sci-fi jelleg is,
ugyanakkor ennyire erős fantasy, kentaúrokkal, trollokkal és ilyesmi lényekkel
nem igazán. Legalábbis én eddig még nem találkoztam hasonlóval. Itt azonban
utalás történik arra, hogy nem egészen 100 évvel korábban még ezek a lények sem
léteztek, és csak a Kataklizma után derült ki, hogy van mágia a világban.
Lehetett a Kataklizma előtti világ a mi jelenlegi világunk az elképzelés
szerint? Érdekes. Mindenesetre én inkább továbbra is a fantasy kategóriába
sorolnám ezt a sorozatot.
A kisregényben megismerkedhetünk Sam
családjával, megtudhatjuk, hogy miként találkozott Steffel, és milyen volt az a
veszélyekkel teli világ, amiben ekkoriban éltek. Még úgy tűnt, hogy csak egy
életük lesz, és az is szenvedéssel fog eltelni. A közösségük vezetője a még
emberi formában létező Janan, aki egy útja során bár fogságba esik, de miközben
a kiszabadítására sietnek, megfejti a Főnixek titkát, és így talál módot arra,
hogy önmagát valamiféle felsőbb hatalommá változtassa, míg a többieket magához
láncolva újabb és újabb inkarnálódást tegyen lehetővé a számukra.
Én annyira nem kedvelem, amikor egy nő
megpróbál férfi szemszögből megírni valamit. Akár egy
novellát/fejezetet/regényt. Nem állítom, hogy ez csak rossz lehet, de túl sok a
buktató, és túl nagy az esélye annak, hogy félresikerült ahhoz, hogy megérje. Jodi Meadows stílusa már jól érezhető
így 2 teljes kötet után, és nem sokat változik a kisregényben sem. Nekem nagyon
hasonló volt az ahogy Ana és ahogy Sam szemszögéből írt, és ettől az utóbbi egy
kicsit kiesett a szerepéből. Legalábbis ahhoz képest, amilyennek a trilógiába
megismerhettük őt. Talán pont ez volt a cél, elvégre 5000 évvel korábban
játszódik mindez, nekem valahogy elcsúszott kicsit a dolog.
Ami jó ötlet, hogy közelebb hozza egy
kicsit Sam karakterét az olvasókhoz az által, hogy megmutatja azt az életet,
amire már maga a fiú sem emlékszik a trilógiában, Janan jóvoltából.
Korábban nem olvastam még ilyen „feledik”
kisregényt egyik nagyobb trilógiához sem, és most sem vagyok biztos abban, hogy
a továbbiakban már mindegyikhez el fogom olvasni a bónuszba írt részeket is, de
annyi látszik, hogy ötletes kiegészítése, egy kis pihentető kitérő lehet az
egyébként kerek egésznek megtervezett sorozathoz/trilógiához. Kicsit olyan,
mintha egy író/írónő fanficet készítene a saját regényéhez.
Paraméterek:
Kiadó: Katherine Tegen Books
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 138
Nyelv: angol
